Az anya gyermekét a szíve alatt hordozza, míg el nem jön az idő, a születés. Áldott állapot…A családba érkezik, ahová áldást hoz. Öröm és egyfajta misztikum lengi be a légkört, a jövevény az ártatlanság erejével figyelmet „követel” és mi megadjuk neki. Hív a mosolya, bájos hangja, babaillata és a csoda, mely a szemében tükröződik. A lélek tükre…
Az Én és Te összeolvadásában megteremtődik a Mi. A család, a gyökér. Táplálkozunk belőle, növekszünk és felnövünk. Az élet játszmáiban komoly arccal sietünk a sikerek felé. Elfeledjük, hogy az áldást továbbra is magunkban hordozzuk, a harmónia áldott állapotában létezhetünk újra, ha emlékezünk. A gyermekre, a „mennyek országából.”
Az élet labirintusában vágyunk Ariadné fonalára, ami visszavezet Önmagunkhoz, az isteni fény útján. Kapaszkodókat keresünk itt-ott, mérföldköveket, ahol megpihenve hátra nézhetünk a megtett útra és életünk horizontja felé indulhatunk…Valahonnan jöttünk és valahová tartunk. Mozgásban vagyunk …
Rejtőzik bennünk néhány kód, melynek megfejtésével és használatával térképet kaphatunk utunkról. Áldásos eszközökkel a kezünkben, szert tehetünk egy látásra, mely megvilágítja a körülöttünk élőket. Ebben a fényárban már kimondhatjuk bátran;
– Vagyok aki vagyok! –
Áldás!
