Szeretni és szeretve lenni… A földi lét csodás megtapasztalása. Milliónyi érzés sétál, szalad és időzik Bennünk! Az érzelmi skálán szinte végtelenül fut a mélységbe és a magasságba a mutató. Úszunk benne, fürdőzünk és van, hogy kapálózunk, pánikba esünk és van hogy „csak” lebegünk a felszínen…
Mi a titka az örömtől dobogó szívnek, a szeretet művészetének? Ezt kutatjuk, akár számunkra idegennek tűnő utakon is, sóvárogva valami leg-leg után! Gondolat, szó, érzés, hullámzik át rajtunk sírva, nevetve éljük át, hogy valamikor eljussunk a titokhoz… Vakon tapogatva haladunk és sokszor azt érezzük hogy a haladás illúzió… s talán az is… Az érzelmek tengerében úszunk fáradthatatlanul, izmaink megfeszülnek, a pillanatnyi „pihenések” után tovább eddzük Szárnyainkat!
Igen, ahogy a vízből fejünk eközben felfelé néz, megpillantja az Eget… és elkezd vágyni, a szárnyalásra… Ahogy elhagyjuk az elvárásokat, a birtoklás iránti igényünket, az ego illuzórikus kontrollját, egyre jobban emelkedünk. A Szívünk dobogása betölti lassan a Teret, együtt rezeg a Mindenség Szívével… Ezekben a csodálatos pillanatokban egy-egy szárnycsapásunkkal szeretethullámot indítunk, melyet megérez minden Létező. Itt már nem vagyunk az idő fogságában, a Lét Szerelmesévé lettünk. Akkor az összes „lepel” lehull, mely akadályozta szárnyaink mozgását…
Az érzelmek tengeréből, a Szellem szabadságával szárnyalunk felemelve az érzéseket is oda, ahol szeretni és szeretve lenni pihekönnyű, finom Létérzés. Itt és csakis itt kapcsolódunk tisztán, feltétel nélkül, mámoros összeolvadásban. Itt születhet a két egészből egy újabb… világunkat beleölelve a Kedves világába, hogy megszülessen a Mi világunk a földön élt Mennyben.
Amikor még birtokolsz, feltételeket szabsz, megsértődsz, elszàmoltatsz, követelsz, akkor is szeress tovább ahogy tudsz! Szeresd a botlásaid, bizonytalan lépéseid, jársz, ez a fontos ! Haladsz a Szeretet Művészetének útján… Ez az egyetlen út, a Másikhoz, így Önmagadhoz… Kendőzetlenül…
