Lehetséges lenne, tisztán és őszintén kommunikálni kapcsolatainkban?
Képesek vagyunk-e arra, hogy a már meglévő kapcsolatban új szeleket hozzunk, új szokásokat és nézőpontokat vezessünk be, vagy elfogadjuk a szeretetben történő elengedést?
A válasz IGEN!
Mindehhez el kell-e felejteni a sérelmeket, a bántásokat és bosszantó dolgokat?
Semmissé kell tenni minden addig megtapasztaltat?
Úgy érzem nem ez a kérdés igazán…
Képessé válni bármire is, érettség kérdése. Jobban megvilágítva, a képesség Bennünk, hisz a szeretet építőkockáiból vagyunk, hordozója és sugárzója annak. Amikor tudatosságunk Fényében megpillantjuk ezt, akkor a szándékainkban küzdés nélkül megjelenik a szeretet hullámain való „utazás” igénye, ami magában hordozza megnyilvánulásaink változását.
A ki vagyok én kérdésére adott válasz fontosabbá válik, mert cselekvéseink, hozzáállásunk bármihez, mélyen, ebből ered. Abból a tudásból, hogy mit érzékelünk Magunkról, mi az, amit képviselni szándékozunk és miből, mit szeretnénk átváltoztatni. Erre van meg a képességünk, születésünk óta…
Életszövetünkben megmutatkozó történések szelíd, vagy olykor erősebb jelzésekkel igyekeznek terelni minket az emlékezés mikro pontjaihoz, ahol ébredésünk megvilágít kívül, belül mindent. Megmutatja választásaink eredményeit, hogy ezekből a tapasztalatokból merítve, szabadon dönthessünk arról, hogy mit szeretnénk képviselni.
Paradoxonnak tűnhet, hogy mindez a születés pillanatában jelen van, ám az utazást beteljesítve jutunk hozzá az élményhez, mely Önmagunk megtalálásáról szól…
Miközben Társakkal karöltve óvjuk, akarva akaratlan e Lét pillanataiban elrejtett kincseket, melyek megnyitják a Létezés Szelencéjét. Meglátjuk Magunkat Másokban, felfedezzük a sok formán belüli egyetlen Létezőt, a Forrást, mely kiapadhatatlan csobogásának „szirénhangjaival” suttogja fülünkbe minduntalan a Szeretet rezdülésében megbúvó Valóságunkat, minden Létező felől…
IGEN, képesek vagyunk új irányokra, friss szelekre, új meglátásokra, hisz felfedezéseink sokaságán át ismerjük fel a Végső Valóságot…
Mit tehetünk mégis mindezért? Fogadjuk el azt, ami éppen elénk tárul, legyen az történés, kapcsolat, majd ebből kiindulva, hallgassunk a Szív dobbanásában suttogó hangra, mely elvezet a választásaink útján, a mindenkit szeretetporral bevonó „fészekig”, ahol mindnyájunknak lehet megpihenése, a Tértől és Időtől függetlenül…
