Kik is vagyunk, merre tartunk?
Hányszor vesszük fel és tesszük le a cimkéinket? A földi Létben meghatároznak bennünket, ahogyan a jellemünk, az öltözködésünk, a tetteink… Szerepeink sokaságában néhol felbukkan egy – egy éber pillanat, amikor megtapasztalunk Igaz Magunkból csöppnyi részeket… Ezek az élmények életre szólóak és mégis röpke létük van.
Számos döntést kell meghoznunk életünk folyamán és ezek a választások újabb kapukat tárnak fel sorsunk útján. Minden „kereszteződés” egy esély arra, hogy az öröm felé induljunk és az is lehetséges, hogy a „sodrás” repít valami felé, mert az éppen akkor megélt szerepünkhöz tapadtunk.
Így, vagy úgy, haladunk valami felé, vagy tudunk róla és érdekel is bennünket, vagy elfoglalnak egyéb kellemes, vagy kellemetlennek ítélt tevékenységeink és mást nem érünk rá látni, érezni. Elbújtattuk magunkat, a sok héj alól ki sem látszunk és nem is tartjuk fontosnak, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben.
Mármint, hogy kik is vagyunk valójában? Ez megy egy ideig… Míg valami annyira közel ér hozzánk, hogy sejtjeinken érezzük e kérdés éles hasítását, vagy puha érintését. Épp ahogy ránézünk arra a földi utazóra, aki mindent bevetve tudtával, vagy tudta nélkül zarándokol végig azon a pályán, mely sorsában van jelen.
Igen, a jelenlét megtartásának súlya és a múlt – jövő mágikus vonzása között lavírozva fut, rohan az ember, aki mit sem sejt Önmagáról… Vagy csak itt-ott veszi észre a hirtelen fellebbenő jó szándékú fátylat. Amely alatt ott az ébresztő valóság, melynek érintése mindenképp nyomot hagy élete fonalában.
Mi Nők, érzékeink hangolására számtalan lehetőséget tartogatunk Magunkban és még ha csak a kincses ládánk mélyén is lapulnak, akkor is értéknek számítanak, ha tudunk róluk, hanem. Ki ne szeretne teljes életet élni és örömben, megélve megannyi csodát szárnyalna Létének széles palettáján?!
Vágyunk minderre és álmaink szólnak erről. Azonban erőnk nem mindig van ahhoz, hogy tegyünk is ezért, megelégszünk a homályos látással, vagy úgy tudjuk, nincs is más… Amikor kigyullad mégis néhány lámpás, mely akkor lobban egyet, amikor megérint, megállít, kényszerít valami, ami beterel a számunkra kijelölt útra, akkor vagy haragunk, szomorúságunk lesz fontos, vagy pedig az ok, amelyik pontosan oda vitt bennünket, ahová érnünk kellett…
A miértek fontosak… Azok is ajtók rengetegjét nyitják ki, hogy belépve újabb és újabb szerepekkel azonosuljunk, majd lassan levetve őket, igényt tartsunk arra, hogy meglássuk IGAZ VALÓNKAT…